“Együtt küzdve, csapatként verhetetlenek vagyunk” – Ismét bajnok lett a Megálló focicsapata!

A Megálló Csoport pécsi és budapesti pszichiátriai- és szenvedélybetegekből álló válogatott focicsapata – immár harmadik alkalommal – megnyerte a La Testa nel Pallone 2016 nemzetközi focibajnokságot! Büszkék vagyunk!

Május 22-30 között a Megálló csapata ismét részt vett a Leccében megrendezett “La Testa nel Pallone 2016” nemzetközi focikupán, ahová címvédőként tért vissza a magyar csapat. “12 játékossal indultunk a tornán: Oláh Péter, Kis Imre, Matócsi Tibor, Kurucz Niki, Ruszin Gábor, Ónodi István, Gaál Mária és a pécsiek: Mihaldinecz Csaba, Herold Krisztián, Kacskovics Marcell, Győri Győző és Pusztai Máriusz.”

A csapat vasárnap utazott ki Leccébe, és már hétfőn elkezdődtek a csoportmérkőzések. Összesen 32 csapat vett részt a bajnokságon, melyet szokatlan körülmények között, az itthoni hideghez képest aklimatizálódás nélkül, a tűző napon,  a dél-olasz tengerpart csábításában kellett végigfocizni.

Csapatunk az első napon két meccset is lejátszott, mindkettőt győzelemmel – és ugyan a tűző napon mindenki leégett, illetve az elődöntőben szokatlan szabályokat (“egyszerre csak egy segítő lehet a pályán”) állítottak fel a játékvezetők, a másnapi meccsen is tudtuk hozni címvédőként a “papírformát”.

A döntő nem volt könnyű, de végül egyetlen veretlen csapatként, kupagyőztesként térhettünk haza – ezzel a Megálló csapata immár harmadik kupagyőzelmét aratta. “Azt hiszem, hogy büszkén jelenthetjük ki: megérdemelten győztünk, megdolgoztunk az első helyért” – teszi hozzá ‘Ari’ (Gaál Mária).

Mint ahogy az élménybeszámolókból is kiderül, Lecce felejthetetlen élményt jelentett a csapatnak:  “Számomra egy álom vált valóra, soha nem repültem, nem láttam a tengert nem úsztam benne. Ilyen paradicsomi környezetet csak képeslapon láttam eddig. Hálás vagyok azoknak, akik lehetővé tették a részvételem, és büszke vagyok magamra. Keményen megdolgoztam érte, az összes fájdalom, neheztelés, fáradtság, kimerültség, mind megérte. Csodás szállodában, remek, finomabbnál finomabb ételek,  kedves barátságos emberek … még most is alig hiszem el….” – meséli Ónodi István.

“A pályán keményebb volt, mint vártam, de együtt küzdve, egymást biztatva, csapatként verhetetlenek vagyunk. Győztünk. Megtanultam annyi év kudarca után győzni ott a pályán. Mikor lefújták a döntőt, életemben először igazán győztesnek éreztem magam!”

Ezúton is szívből gratulálunk a csapatnak, büszkék vagyunk!