Múlt és gyökerek

A Megálló kialakulása és története

A Megálló Csoport, mint a Belvárosi Tanoda Alapítvány munkacsoportja 1997-ben kezdte el a működését. A munkacsoport létrehozását az alapítványi gimnázium látószögébe került droghasználó fiatalok száma és aránya, illetve ezek ugrásszerű növekedése indokolta.

A kezdeményezés feladata az volt, hogy átfogóan értékelje és szükség szerint újraértelmezze az Alapítvány szenvedélybeteg, illetve szenvedélybetegség tekintetében veszélyeztetett fiatalokkal való munkáját. Ennek eredményeként a Megálló Csoport egy olyan, speciális oktatási programmal egybekötött reintegrációs modell kidolgozására és megvalósítására tett kísérletet, melyben a személyközpontú, segítő-fejlesztő pedagógia egybeforr egy terápiás közösség célkitűzéseivel.

Az alapos, szakmai előkészítő munkát követően a Megálló – mint a Belvárosi Tanoda kihelyezett tagozata – 1998-ban nyitotta meg a kapuit Budapesten, a VIII. kerület Szigony utca 37. szám alatt. A Győrik Edit és Olaszy Csaba által vezetett projekt elsősorban azokat a középiskolából kimaradt és rendszeresen kábítószert fogyasztó fiatalokat célozta meg, akikről más oktatási intézmények már lemondtak, illetve akik támogatásában az ellátórendszer tehetetlennek bizonyult. A Tanodában kikísérletezett és bevált, tanítási módszert a Megálló egy olyan komplex, színházterápiás elemeket is tartalmazó terápiás programmal ötvözte, melyben a rekreáció mellett a ház üzemeltetése és fenntartása is kiemelt szerepet kapott. Az elkötelezett stábban – pedagógusok és szociális munkások mellett – főképp olyan talpra állt szenvedélybetegek kaptak segítői feladatot, akik a komlói Leo Amici Alapítvány bentlakásos terápiás intézményéből kerültek ki.

Az önsegítés elvén és gyakorlata szerint működő terápiás közösség szolgáltatásai és célcsoportja az évek során jelentősen kiszélesedett. A nyitott, közösségi ház szerepét is felvállaló Megálló nemcsak a megelőzés-felvilágosítás terén vállalt különleges szerepet, hanem kiterjedt és folyamatosan bővülő kapcsolatrendszerének köszönhetően hamar egy olyan információs pontja lett Budapestnek, amely a szenvedélybetegek széleskörű és egyedi igényeire is reagálni tudott.

Az időközben jelentős hazai- és nemzetközi tapasztalatokra szert tevő szerveződés – finanszírozási szempontokat is figyelembe véve – Megálló Csoport Alapítvány Szenvedélybetegekért néven 2005-ben vált önálló szervezetté. A Mihaldinecz Csaba – a Leo Amici terápiás közösség programvezetője – által alapított, kiemelten közhasznú alapítvány ezzel párhuzamosan egy olyan tanulási és fejlődési pályára állt, aminek segítségével rugalmas, innovatív és egyben holisztikus jellegű intézménnyé fejlődött.

A Megállónak hosszú éveken át otthont adó Szigony utcai bázis a 2000-es évek végén került a Józsefvárosi Városfejlesztési Program látóterébe. A bontásra ítélt ingatlan az Alapítvány költözését tette szükségessé.

Az önkormányzat által felkínált ingatlan szemügyre vétele, és egyéb lehetséges bérlemények felkutatása után a Megálló 2011-ben költözött át a kliensek és segítők által közösen felújított József utca 49. szám alatt működő, új közösségi házba.

Az immáron 16 éves múltra visszatekintő intézmény az elmúlt években – a változó igényekre is reagálva – jelentős személyi és szervezeti átalakuláson ment keresztül, de gondolatiságát, küldetéselvét és hitvallását máig megtartotta.

Mit tudjátok ti, ki vagyok én!

színes, magyar dokumentumfilm, 71 perc, 2008
Rendező: Pálos György

Pálos György kisebb-nagyobb megszakításokkal hét évig forgatott és kísérte figyelemmel a Megálló életét. Alkotását 2009-ben, a 40. Magyar Filmszemlén a legjobb dokumentumfilm rendezői díjjal jutalmazták.